A foglalkoztatás 10 éve folyamatosan nő, a minimálbér 2019 óta megduplázódott (161→323 eFt). Az inaktivitás csökkent, de a nyugdíj/ellátás adja az inaktívak 57%-át — mobilizálható tartalék korlátozott.
A feldolgozóipar aránya (17,8%) meghaladja az EU27 átlagot (+4,3 pp), cserébe az oktatás és egészségügy jelentősen alulreprezentált. A mikrovállalatok adják a foglalkoztatás 39%-át, de termelékenységük háromszor elmarad a nagyvállalatokétól.
Budapest és Nyugat-Dunántúl feszített munkaerőpiaca kontrasztban áll Észak-Magyarország 70%-os foglalkoztatásával. A fővárosi átlagbér (585 eFt) közel 43%-kal múlja felül az Észak-Alföld (400 eFt) szintjét.
A fizikai dolgozók körében extrém magas a fluktuáció — a kilépők 62%-a 1 éven belül távozik, mediánja 2 hónap. Iparáganként 207 eFt-os bérkülönbség mérhető (vegyipar 547 vs. műanyagipar 340 eFt). A külföldi munkavállalók aránya 33%.
Magyarország reálbér-növekedése (+4,2%) meghaladja az EU27 átlagot (+2,3%). Az órabér azonban mindössze €12,8 — az EU27 átlag (€33,5) 38%-a. A bérek és termelékenység közötti olló 2015 óta folyamatosan nyílik.
Magyarország foglalkoztatási rátája (75,1%) meghaladja az EU27 átlagot (+4,6 pp), de a munkaerőköltség-növekedés (+9,1%) az egyik legmagasabb a PHU8 régióban. Az órabér versenyképessége Románia és Szerbia szintjén mozog.